Ozsgyáni Mihály

A fátylam kicsit oldalra billent

Ozsgyáni Mihály – úgy tűnik – napjaink Pallasz Athénéje. Nem tudok róla, hogy korábban ugrabugrált volna, az első művével mégis simán átvitte az öt méterre tett lécet. Helyből.

A fátylam kicsit oldalra billent történetét a Szívós család legfiatalabb tagja meséli el, aki olyan kilenc-tíz éves lehet, igazából a nevét sem tudjuk, csupán egyszer említődik, hogy ő lenne a Szöcske.

Nem mindennapi család ez a Szívósoké és összes oldalágaié – azazhogy (és ez a borzasztó) rettentően, velőig hatóan mindennapi. Szöcske ebben él, tehát semmi meglepőt vagy kivetnivalót nem talál abban, hogy 1. A családban mindenki iszik mint a gödény, az egyik szereplőnek reggelenként mindig van húsz perc az életében, amikor apaszerepet ölt; 2. Mindenkit vernek – azazhogy a férfiak mindig verés útján stabilizálják a hierarchiában elfoglalt helyüket; 3. A szóba jöhető férfiak mind erőszakosak, legtöbbször veszettül féltékenyek, és ennek elintézésére az oltári pofonokat, rugdosásokat tekintik eredményes módszernek. Megjegyzendő, hogy a dolgok ilyen lerendezése után még ki is osztják az útmutatót: milyen beszámoló mehet az orvos számára, ki hol esett el. (…)

Borzalmas egy világ, mondjuk a mai, értelmiségi eszünket használva, de lám, Ozsgyáni csak tárgyilagosan leírja, hogy milyen. Mintha nem is Szöcskéről szólna. Ettől válik még félelmetesebbé. Ugyanis Szöcske nem érez félelmet – noha leírja: „tudtuk, hogy olyankor legjobb elbújni.”

Ozsgyáni szövegszerkesztése kicsit rendhagyó (…), mintha ő maga is valami kocsmában mesélné el gyerekkorát, újabb és újabb szódavizek mellett. (Ugyanis ilyen pontosan fogalmazni, helyzeteket így leírni, történetté kanyarítani a sokszereplős, szélesvásznú képet – ezt csak teljesen szárazon lehet, szesz nélkül.) Miért pont kocsmában? Mert egyfelől nincs a szövegben semmi a pszichológus rendelőjén keresztülvibráló enyhe szorongásból. Másrészt a történet olyan, hogy csak társaságban hat igazán, szinte halljuk a sztori előrehaladása közben a barátok hullámzó röhögését.

Igen ám, de ott van még az az utolsó tíz oldal. A találkozás hosszú szünet után, a szörnyeteg apa és az önállósult, felnőtt fiú között, voltaképpen a halál kapujában. Az egyszerű szöveg, a nyilvánvaló kommunikációképtelenség drámai lezárást ad a történetnek.

Szóval Szöcske élettörténete végül is sírnivaló, Ozsgyáni könyve meg sírnivalóan jó.

Bedő J. István

olvassbele.com

"Családom férfitagjai kivétel nélkül az erőszakban és a testi fenyítésben hittek. Akkor is, ha feleségükkel akarták pontosan tisztázni, hogy hol a helyük a családi hierarchiában, akkor is, ha éppen gyereknevelésről volt szó."

pogány judit színművész

“Egy lendülettel, gyorsan olvastam el a könyvet. Sietnem kellett, mert minden pillanatban azt éreztem, ha nem tudom meg azonnal, mi történik a következő oldalon, megfulladok! 
Ozsgyáni Mihály írásában dübörög a közlési szándék, s ez engem is hajszolt, hogy tovább, tovább! Hogy honnan gyűlik össze egy minden külső és belső jó tulajdonsággal megáldott fiatalemberben ennyi keserű életismeret, groteszk humor és bölcsesség… bár csodálkozom, de a regény végére ezt is megtudom!”

györgyi anna színművész

őze áron színművész

koltai lajos operatőr

“Aki zsigerből ír, rendkívül mélyre jut, s aki a mélybe tartó úton minden mondatát ösztönös tisztán látásból fogalmazza, áldott őszinteséggel ajándékoz meg. Sodró erejű, alig elemezhető, inkább átélhető írás… a végén egy küzdelmes csatából érkezünk csapzottan, örökké velünk maradó, átélhető sorsok birtokában, és megtapasztaljuk a szikrázó gyűlöletből táplálkozó szeretet lehetséges jelenlétét is. Mondhatnánk, hogy ilyen nincs is, de van… nagyon is van, csak más a minősége és gyönyörű. 

Azt kérem, merüljenek mélyre a mondatok közé, e csodálatosan fogalmazott vallomásba, megéri. Hála annak, aki felfedezte, hála annak, aki közreadja.”

"Olvassák ezt a könyvet! Merjenek benézni az ablakon, a fellebbenő függöny mellett, a Puskaporos utca százhetvennégybe. A pokol tornácára. Az életünkre." (Szarka János)

Fotó: Kállai-Tóth Anett

Rögtön megvolt az első mondat?

2016. június 7-én 8 órakor főztem a reggeli kávémat a kotyogóban, és eszembe jutott ez a sor: „Gyönyörű júniusi délután volt.” Így, múlt időben. Semmi különös nem volt benne, nekem mégis megtetszett. Lázba hozott. Fogtam a kávéscsészét, a számítógéphez ültem, és leírtam a négy szót. Egyáltalán nem tudtam, mi fog kikerekedni belőle, lesznek-e újabb mondatok, összeérnek-e azok, kiadnak-e valamit. De húzott magával, húzta maga után a következő sort is: „Az utcán akkoriban még alig jártak autók. Hallani lehetett…” És csak írtam és írtam. Reggeltől estig. Négy hónapig egyfolytában.

Tovább olvasom

mennyi benne az életrajzi és mennyi a fikció?

Ezt így utólag már nem is igen tudom megmondani. Az egész fikció, de nagyon sok az életrajzi elem benne. Az én életem, hisz saját magamból hoztam elő, de nyilván találkozik ez az élményanyag más életekkel. Ami nagyon egyértelműen életrajzi, azok a figurák és a közeg, amely körbevett. Helyzetek, történések az életemből, amelyek nem feltétlenül egy az egyben úgy estek meg velem – nem is szeretném szétszálazni e kettőt.

A regény iskolai fejezeteiben talán hangsúlyosabban is benne vannak a velem történtek – persze ez nem azt jelenti, hogy ott minden egy az egyben megfeleltethető lehetne. Ám annak a résznek az egész légköre, azt hiszem, teljes mértékben az a közeg, amit magam is megéltem.

Tovább olvasom…

Érzékeny témákat érint a könyv, Leghangsúlyosabb a családon belüli erőszak...

Mit gondolsz, segíthet, erőt adhat ez a történet azoknak az olvasóknak, akik – mint Szöcske – egy ilyen családban cseperedtek fel? Mit gondolsz, hogyan lehet egy ilyen gyermekkort feldolgozni? 

Mi történik, amikor egy családban a férfiak csak az erőszak nyelvét beszélik? Meddig tűrik a nők, a gyerekek a bántalmazást? Miképp léphet ki egy ilyen világból valaki?

Ozsgyáni Mihály A fátylam kicsit oldalra billent című regénye többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Nagyon sokan élnek ilyen, és ehhez hasonló közegben. Vagy akár még rosszabban. És valóban, én sem egy tündérmesében cseperedtem.

Tovább olvasom…

bizarr, ettől mulatságos is, ugyanakkor fordulataiban mégis tragikus

Regénye valahol az Alföld mélyén játszódik, ahol az ember olykor kicsit megszűnik embernek lenni. A történet egy családról szól, amelyben a sorsokkal együtt a bűnök is öröklődnek generációkon át. Ebben az érzelmileg és fizikailag is szűkös közegben még közlekedni is csak úgy lehet, hogy az egyik ajtót be kell zárni ahhoz, hogy a másikat ki lehessen nyitni. És mindenki tűr. Mintha azért kellene vállalniuk bűnöket, megaláztatást, mert ez a „törvénye” a világuknak.

Sajátos sorsa lett a könyvének. Amikor befejezte a regényt, néhány kollégának, barátnak elküldte. És megállíthatatlanul haladt tovább a kézirat. E-mailről e-mailre. Voltaképpen egy „gerilla olvasóakció” alakult ki. Egy idő után már egymástól kérdezték ismerősök:
Te megkaptad Ozsgyáni könyvét?

Tovább olvasom…

Olvasói vélemények

Egy lendülettel, gyorsan olvastam el ezt a könyvet. Sietnem kellett, mert minden pillanatban azt éreztem, ha nem tudom meg azonnal, mi történik a következő oldalon, megfulladok.
Pogány Judit
Színművész
Misi bizarr humorú családregényét olvasva úgy éreztem magam, mint egy teafilter, amit forró vízbe mártogatnak. Nevetés közben megríkatott, majd a torkomra forrasztotta a szót. Felkavaró, csodálatos írás.
Györgyi Anna
Színművész
Pókháló finomságú, és mégis szélsőséges érzelmeket kiváltó, zavarba ejtően kegyetlen, őszinte írás. Sors-vízválasztó, írónak, olvasónak egyaránt.
Őze Áron
Színművész
Így írni az tud, akit a Jóisten erre teremtett. Hatalmas tisztelet az állóképességért, a tűrőképességért, hogy a gondolati síkot pokol formájában kellő humorral elénk tárta. Első könyv. Mintha megírta volna már a világirodalom összest. Ne csak olvass bele, olvasd el az első betűtől az utolsóig. Nem kell szégyellni a könnyeket.
Komoretto Teri
olvassbele.com
Ahogyan a fátyol oldalra billen, családi titkokba látunk. Bűnök és elhallgatások generációs öröklődésébe. Csak még kegyetlenebb attól a történet, hogy nevetni is tudunk közben.
Karácsony Ágnes
Újságíró
Az írói stílus engem néhol Janikovszky Évára emlékeztetett, ő tudott ennyire egyszerűen, mégis semmihez sem hasonlítható módon írni és megtölteni tartalommal a mondatait. Ozsgyáninak roppant nagy tehetsége van ahhoz, hogy úgy írjon borzalmas dolgokról, hogy mindeközben mégis átlengi az egész művet egyfajta vidámság, optimista világszemlélet.
Chris
moly.hu

A könyvbemutató galériája

A fotókat Kállai-Tóth Anett készítette a Rózsavölgyi Szalonban, használatukhoz a fotós engedélye szükséges

"Rájöttem, hogy az átélt borzalmakat csakis egy módon tudom túlélni: ha úgy teszek, mintha nem velem történne. Persze ez iszonyatosan nehéz játék. De gyorsan megtanultam, hogy ettől a játéktól függ az életem."

Fotó: Kállai-Tóth Anett

A SZERZŐ

Ozsgyáni Mihály

  • színész
  • 1980-ban született Cegléden
  • 2003-ban végzett a Pesti Magyar Színiakadémián 
  • 2018-ban adta ki első regényét Magyarországon, amely német fordításban 2021 őszén jelenik meg Németországban
  • www.ozsgyanimihaly.hu

Töltse le a regényt
e-könyvként webshopunkból,
és rögtön olvashatja!

A fotóillusztrációk a canva.com oldalról származnak.