"Merjenek benézni az ablakon, a fellebbenő függöny mellett a pokol tornácára, az életünkre!" (Szarka János)

Örülünk, hogy itt van, kedves Olvasónk!

Küldetésünk

Szeretnénk fellebbenteni a fátylat, és bepillantani a pokol tornácán játszódó életekbe, hogy azokon keresztül jobban megérthessük önmagunkat és másokat, és hatással lehessenek ránk szerzőink őszinte vallomásai.

Honlapunk

Oldalunkon tájékozódhat e-könyveinkről, olvasói véleményeket, kritikákat és interjúkat olvashat róluk, valamint megvásárolhatja és azonnal le is töltheti őket okostelefonjára, táblagépére, laptopjára, vagy asztali számítógépére. 

Jó olvasást kívánunk!

Reméljük, hogy szerzőink olykor tabutémákat is feldolgozó (és ezért csak 18 éven felülieknek ajánlott) művei emlékezetes és meghatározó élmények maradnak Önök számára.

Anyák napjára

Damaris Kofmehl

Tony Brown című regényéből

“Megfordultam, és egy magas, vékony hölgyet láttam magam előtt.

– Te vagy a fiam, ugye? – mondta halkan.

Azt hittem, rögtön megáll a szívem.

– Igen… azt hiszem, én vagyok – hebegtem zavartan. A hölgyre meredtem és teljes mértékben lenyűgözött a látványa. Az édesanyám állt előttem! Az édesanyám! Sohasem éreztem még azt a különös érzést, amit most. Nálam körülbelül tizenöt centivel magasabb és nagyon vékony volt, hosszú körmei voltak és sok gyűrűt hordott az ujjain. Nem tudtam levenni róla a tekintetemet, és láttam, hogy megtelik a szeme könnyel.

Az édesanyám! Életemben először éltem át, hogy magamat látom meg valakiben. Mintha életemben először tükörbe néztem volna. Különös és lenyűgöző érzés volt. Arcának minden centiméterét letapogattam tekintetemmel, mintha egy terepet akarnék felfedezni. Azon kaptam magam, hogy arra gondolok, szeretném megérinteni az arcát, orrát, ajkait. Arcvonásai annyira hasonlítottak az enyéimre, hogy szinte elállt a lélegzetem.

Rám mosolygott, én pedig szégyellősen visszamosolyogtam. Még az is annyira hasonlított rám, ahogyan mosolygott. Minden vonása önmagamra emlékeztetett. Leírhatatlan érzés volt. Életemben először éreztem identitást, hogy tartozom valahova, és egyáltalán, hogy tudom, ki vagyok.”

Ozsgyáni Mihály

a fátylam kicsit oldalra billent című regényéből

“Ezért tizenháromtízkor kivett engem a rácsos kiságyamból, felöltöztetett, gyorsan bedobálta helyére a ruhákat, hogy ne maradjon széjjelség, könnyedén magára kapta fehér alapon apró, piros virágmintás nyári ruháját, amiben elképesztően csinos volt, bepakolt engem meg a velem járó két-három szatyornyi kelléket a babakocsiba, és tizenháromhuszonötkor már cígölt is lefelé a harmadikról a földszintre, és indultunk megnézni, hogy oda ment-e az apám, ahová mondta.

Gyönyörű júniusi délután volt. A Rákóczi úti sűrű fasor árnyékában haladtunk, és közben nagyon jókat beszélgettünk. Én üvöltöttem, mert lehet, hogy még mindig lázas voltam, ő meg erre végig azt válaszolgatta, hogy jól van, jól van, ne haragudj, de muszáj megnéznünk, apád megint kurvázik. Mindkettőnk érvei megállták a helyüket külön-külön, de így egymás mellé téve pont szemben álltak egymással. És ahogy suhantunk át a városon, mint a szélvész, ahol akkoriban azért nem járt még olyan sok autó, tehát nem volt olyan veszélyes a babakocsival árkon-bokron át történő száguldozás, valószínűleg felfogtam, hogy anyám a gyönge karjaival csak akkor tudja tartani a fejemet, hogy ne fulladjak bele ebbe a hatalmas pöcegödörbe, amiben élünk, ha néha én is egy kicsit elnéző vagyok vele, most például a betegápolás terén. És mivel ettől a játéktól függött az életünk, hát, ha anyám éppen rendőrnyomozósat akart játszani egy szövevényes feleségmegcsalási ügyben, akkor beadtam a derekam, és azt játszottunk. Csak hogy örömet szerezzek neki. Mert olyan ritkán volt boldog. Persze ez iszonyatosan nehéz játék volt.”

E-KÖNYVEINK

ozsgyáni mihály

“Családom férfitagjai kivétel nélkül az erőszakban és a testi fenyítésben hittek. Akkor is, ha feleségükkel akarták pontosan tisztázni, hogy hol a helyük a családi hierarchiában, akkor is, ha éppen gyereknevelésről volt szó. Rájöttem, hogy az átélt borzalmakat csakis egy módon tudom túlélni: ha úgy teszek, mintha nem velem történne. Persze ez iszonyatosan nehéz játék. De gyorsan megtanultam, hogy ettől a játéktól függ az életem.” (Ozsgyáni Mihály)

“Sodró erejű, alig elemezhető, inkább átélhető írás… a végén egy küzdelmes csatából érkezünk csapzottan, örökké velünk maradó, átélhető sorsok birtokában, és megtapasztaljuk a szikrázó gyűlöletből táplálkozó szeretet lehetséges jelenlétét is…
Azt kérem, merüljenek mélyre a mondatok közé, e csodálatosan fogalmazott vallomásba… megéri. Hála annak, aki felfedezte, hála annak, aki közreadja.”

(Koltai Lajos operatőr)

damaris kofmehl

Nem élhetek, de nem is halhatok meg

Tony egy észak-karolinai börtönben látta meg a napvilágot, hat hónappal azután, hogy lopás miatt elítélt anyját megerőszakolta egy börtönőr. Örökbefogadó szülőkhöz kerül, ahonnan azonban a rendszeres bántalmazások miatt a gyámhatóság kiemeli és árvaházban helyezi el.

“Úgy tűnt, hogy árvaként még nem éri el az ember a társadalom legalsó fokát, hanem van egy még alacsonyabb szint is, amit csak az olyan gyerekek ismernek, mint én, akinek nem az az egyetlen bűne, hogy nincsenek szülei, de még azt a gaztettet is elköveti, hogy túl sötét bőrszínnel születik.”

Gyermekkorát csillapítatlan szeretetéhsége és az abúzus különböző formái kísérik. Tizennyolc évesen utcára kerül, drogdílerként a rendőrség elől bujkál, míg végül már csak egyetlen kiutat lát nyomorából: az öngyilkosságot. Élete ekkor azonban drámai fordulóponthoz érkezik…
… ami olyan mértékű változást hozott, hogy egészen 2017-ben bekövetkezett haláláig Damaris Kofmehl svájci írónő férje lehetett.

damaris kofmehl

Halálos bűn

(A Tony Brown második része)

Mi van akkor, ha a szíved gyorsabban ver, mint ahogy futni tudsz? FBI-helikopterek csattogó zaja a fejed fölött, rendőrkutyák ugatása a hátad mögött. Tovább kell rohannod, nem engedheted meg, hogy elkapjanak.
A mögötted lévő utat gyilkosság, drog és árulás borítja. Futnod kell, ahogy a lábad bírja, míg nem késő.
Karriered, dicsőséged, vagyonod és egész életed ezer apró szilánkra tört szét, melyeket nem tudsz már összeszedni. Meg kell tudnod, mi az igazság, de mielőtt bármit tehetnél, már fölötted vannak.
Egy kipárnázott szobában asztalhoz szíjaznak. Lehet, hogy a bolondok házába kerültél? Lesz majd egy tárgyalás, amelyen a sorsodról döntenek. A rendőrség és a múltadból felsorakozó emberek mind készen állnak arra, hogy ellened valljanak.
Mindenki állítja, hogy tudja, mi történt, csak az a baj, hogy te magad nem emlékszel semmire.

Küldjön nekünk üzenetet!

Szívesen válaszolunk kérdéseire, és érdeklődéssel olvassuk véleményét műveinkről. 

Gyakran Ismételt Kérdések

Igen, a műveket jelenleg kizárólag e-könyv formájában adjuk ki, így azonnal letöltheti és olvashatja őket, nincs szállítási díj sem, és még környezetünket is kíméljük.

Webshopunkban biztonságosan fizethet bankkártyájával az OTP Simple Pay felületén keresztül. 

Amint kifizette az e-könyv vételárát, a visszaigazoló emailben elküldjük Önnek a letöltési linket, melyre rákattintva letöltheti a művet epub formátumban a telefonjára, tabletjére, laptopjára, vagy asztali gépére. 

Természetesen igen, sikeres fizetés után automatikusan elküldjük a számlát az Ön által megadott e-mailcímre.